Kuczó Angéla (Fotó: Szabó Gábor)

- Kérlek, hogy mutasd be magad néhány mondatban!
- 22 éves igazi miskolci lány vagyok, ahogy nagyon sokan ismerhetnek: Pangi. A Berzeviczyben érettségiztem. Jelenleg a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Karán harmadéves műszaki menedzserhallgató vagyok. Az érdeklődési körömbe rengeteg, egymástól merőben eltérő terület tartozik. Ilyenek például a futball mellett, a technikai sportok. Kedvencem a Formula-1, amiből nem szívesen hagyok ki egyetlen nagydíjat sem. Továbbá 12 éven keresztül az Erkel Ferenc Zeneiskola növendékeként fuvoláztam, eleinte egyénileg, majd több éven át a fúvós zenekar csapatát erősítettem. Kutya- és pandamániásnak tartom magam. Pandákból sajnos csak plüssgyűjteménnyel rendelkezem, de annál nagyobb öröm, hogy 13 éve hű társam Kapor nevű kutyám.

- Hogyan lettél DVTK szurkoló?
- Az egész azzal kezdődött, hogy kisiskolás koromban nem engedték meg a szüleim, hogy édesapámmal tartsak a hétvégi meccsekre. Ahogy ők fogalmaztak: „Az nem kislánynak való.” Pedig nagyon kíváncsi voltam, hogy mi zajlik ott élőben. Valószínűleg ez a csalódottság fordult át lelkesedéssé az idők során. Kezdetben a közvetítéseket kísértem figyelemmel, aztán az első stadionbéli élményem egy külföldi csapat elleni felkészülési meccs volt. Rendszeresen 2007-től, főként bátyám, Máté, társaságában szurkoltunk a lelátókról. De előfordult már olyan is, hogy elhívtam magammal egyik barátomat, akit szintén magával ragadott a szurkolói atmoszféra. Szóval hogyan lettem DVTK szurkoló!? Mondhatni dacból! (kacagva – a szerk.)

- Él egyfajta sztereotípia, hogy a fiatal lányok csak a jóképű focisták miatt járnak ki, kérlek, cáfold ezt meg!
- Nézd, úgy gondolom, valahol el kell kezdeni. Megcáfolni nem igazán tudom, hiszen valahol engem is motivált egy bizonyos egykori kapusunk. Azonban olyannal még nem találkoztam, aki egy kedvenc játékosa távozása után felhagyott volna a csapat iránti lelkesedéssel. Ha egy jóképű focista hozzásegíti a Diósgyőri Női Szurkolói Klubot a létszámnövekedéshez, annak én csak örülni tudok. Viszont szeretném azt hinni, hogy ha van is ilyen lány, akkor idővel belátja, hogy a játékosok folyamatosan cserélődnek; de ami örök, az Csak a Diósgyőr!

- A férfiak szerint a nők nem értenek a focihoz. Mennyi idő kellett ahhoz, hogy elfogadtasd magad?
- Szerencsére nekem nem igazán kellett ezzel szembenéznem, hiszen a család férfi tagjaitól a tévés közvetítések közben folyamatosan tanulhattam. Szinte természetes volt megérteni és megtanulni a szabályokat. Persze eleinte csendben figyeltem a meccset és őket, aztán már én is érdemben hozzá tudtam szólni. Inkább csupán pozitív meglepetés éri a férfiakat, mikor rádöbbennek, hogy a nők többségével ellentétben, engem nem tudnak zavarba hozni focis kérdésekkel. Mert még azt is tudom, mi az a tétlen les.

- Te vagy az egyik adminja a Diósgyőri Női Szurkolói Klub facebook oldalának, és admin vagy a DVTK szurkolók csoportjában is. Minek köszönhető ez a nagy aktivitás?
- Alapjában véve sokat használom a facebookot, a csapatról is igyekszem naprakész információkkal rendelkezni. A DNSZK alapítóját, Dicsuk Ivettet a Berzéből ismerem, ő látta meg a lehetőséget a rajongásomban, és megbízott annyira a képességeimben, hogy 2014 májusában felkérjen erre a megtisztelő posztra. A csoportban pedig gyakran kommenteltem és posztoltam, illetve nem riadtam vissza a konfrontációtól sem. Náluk azért nyílt lehetőség adminságra, mert a ma már a közel 8000 tagra kevésnek bizonyult a két alapító. Mindkét feladat ellátása örömöt jelent számomra és köszönöm a belém vetett bizalmukat.

- Az arcodat eltakarva viszonylag sokat szerepelsz a Trollfocin, mi a célod ezzel? Feltételezem, hogy nem a magamutogatás vezérelt.
- Kifejezett célom nincsen a szerepléssel. A főszerkesztővel baráti kapcsolatot ápolok. Ő szokott arra kérni, hogy 1-2 képemet használhassa, mivel állítása szerint az oldal olvasói kedvelik a magyar labdarúgást kedvelő lányokat. Sok vidám percet okoz nekem a TrollFoci böngészése, ezért ha ezzel segítségükre lehetek, miért is ne tehetném meg!? Egyébként tudod… vannak dolgok, amiket egy nőtől nem illik megkérdezni. Ilyen például a kora, valamint hogy hogyan került kapcsolatba egy TrollFoci adminnal.

- Van kedvenc meccsed?
- Nincs! Minden meccsnek van olyan momentuma, amire szívesen emlékszem vissza. Lehet akár egy 0-0-s döntetlen is, nekem a stadionban lenni mindig olyan érzés, mintha otthon lennék. Persze akadnak olyan mérkőzések, amelyek élénkebben élnek az emlékezetemben, de ezek közül nem szeretnék kiemelni egyet sem.

- Mi a DVTK-hoz kötődő kedvenc sztorid?
- Két dolog is van. Az egyik, hogy a Nagyerdei Stadionban lejátszott DVTK-Birkirkara meccsre menet a női szurkolóklub tagjaival háromszor is sikerült eltévednünk. Először rögtön a Miskolcról kivezető utat sikerült elvétenünk a nagy izgalomban. Majd rossz lehajtón jöttünk le az autópályáról. Végül hazafelé az M3-as Budapest felé szippantott minket. Ez volt a kedvenc idegenbeli hazai meccsem. A másik a Puskás Ferenc Stadionban esett meg. A meccs végén arra várva, hogy kiengedjenek bennünket, arra lettem figyelmes, hogy valaki egyre hangosabban hajtogatja, hogy ”trollfoci, trollfoci”. A lelátó tetejéhez érve sejtelmes hangon a következő beszélgetés zajlott le köztem és a fejét a rácson átdugó fiatalember között: „Tudom, ki vagy!” – „Nem tudom, miről beszélsz…” – „Dehogynem, hát miattad nem járnak a családok meccsre.”

- Mi a véleményed a mai magyar fociról?
- Mennyei Bajnokság? Legjobb! Nekem elsősorban az a fontos, hogy olyan csapatot buzdíthassak, amelynek a meccseire kijárhatok. Nem gondolom, hogy a magyar bajnokság az elmúlt években fénykorát élné, sok problémával kell megküzdenie a mezőnynek és a szurkolóknak. Azonban hiszem, hogy pont azért kell buzdítani a hazai focistákat, hogy egyre jobbak lehessenek. Úgy tudnám a legjobban megfogalmazni: annak kell a biztatás leginkább, akinek van hová fejlődnie.

- Mi a véleményed a Diósgyőr jelenlegi teljesítményéről?
- Tipikus diósgyőri tavasz. Az erős őszi kezdés után egy kicsit visszaesett a teljesítmény. Volt már így, és ezután is lesz, de nem adjuk fel! Remélhetőleg valaki hamarosan kézbe veszi a karmesteri pálcát, mi pedig visszatalálunk a győzelmek útjára.

- Mi az, amiben javulhatnánk szerinted?
- Nem nekünk kellene javulni, a többi csapat vegyen vissza magából. (nagyon nevet – a szerk.) Viccet félretéve, szurkolóként azt látom, hogy elkerül bennünket a szerencse. Én örülnék pár távolabbi lövésnek. Minden próbálkozás számít, hiszen a nagyérdemű úgyis a lelkes, küzdő csapatot díjazza. A nagy számok törvénye alapján, több lövés – több gól.

- Mit üzensz a csapatnak?
- „Aki valaha felölti a DVTK címeres mezét, annak látni akarom tekintetében a fanatizmust, az erőt és a harci szellemet. Hiszem, hogy győzni fogunk és egyszer mi leszünk a legnagyobbak.”

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!